Inzulin

2 féle inzulint kapok, az egyik a Lantus, mely ún. "bázisinzulin", azaz 24 órán keresztül szívódik fel.
Ebből minden este 10-kor adok be 14 egységet. Ha hosszantartó terhelés - például egész napos kerékpártúra vagy mondjuk tavaszi nagytakarítás - lesz a következő napon, akkor érdemes csökkenteni előző este a beadott mennyiséget.
Előretöltött műanyag tollban - pen - kapom, mely ha kifogy, akkor megy a kukába.

A másik inzulin a Humalog, mely gyorshatású inzulin. Elég közvetlenül étkezés előtt beadni, a teljesítményének csúcsa 1 óránál van és 2 óra múlva már teljesen lecseng a hatása.
A beadott mennyiség attól függ, hogy hány gramm szénhidrátot eszem meg az adott étkezésnél. 10 gramm CH (szénhidrát) 1 egység, ezt szorzom be reggelinél 2-vel, ebédnél 1,5-tel és vacsoránál 1,75-tel és végül korrigálom még le/fel, ha túl alacsony vagy éppen magas a vércukorszintem.

Például vacsorára 62 gramm CH-t szeretnék enni és 125 mg/dl ( 7 mmol/l a magyar mértékegység szerint - osztani kell az értéket 18-cal) lett a mért vércukor értékem, akkor 10 egység inzulint adok be. Ez úgy jön ki, hogy: 62:12=5,2 egység a vacsora, ezt megszorzom 1,75-tel. Így 9,1-et kapok, amihez még hozzáadok 1 korrekciót, mivel 120 mg/dl feletti eredményt mértem.
Természetesen ennél magasabb eredménynél több a korrekció, úgyanígy például 60 mg/dl mért értéknél már 2 egységgel kevesebb inzulint adok be.

Persze ehetek többször is, a lényeg, hogy érdemes kivárni 2-3 órát a két inzulinbeadás között, hogy ne zavarjon be a számításnál.

Sportolás előtt csökkenteni kell a beadott inzulin mennyiségét, illetve különösen intenzív mozgás esetén előfordulhat, hogy a következő étkezéshez is kevesebbet kell beadni.
Én délelőtt szoktam mozogni 40-60 percet és előtte eszem 1-2 egységet (12-24 gramm CH), melyhez nem adok be inzulint. Ez általában egy puding, joghurt vagy müzliszelet.
Így mérek ebéd előtt az esetek 95 %-ában ugyanakkora értéket, mint mielőtt elkezdtem mozogni.

A kórházban még ilyen előretöltött műanyag tollat kaptam, mely szintén eldobható - miután kifogyott belőle a 300 egység inzulin:

 Amikor kiengedtek a kórházból, a német diabetológus háziorvos adott egy újratölthető tollat, hogy legyünk környezettudatosak :) :

A felső - vörös, vagy burgundy - színű az enyém, a másik pezsgő színre hallgat. :)
Lehet kapni olyan kivitelben is, mely tárolja az utolsó 16 inzulinbeadás idejét és mennyiségét - le lehet olvasni a beépített digitális kijelzőről.
Elég súlyos és nagy az eldobható műanyagpenhez képest. Jár még hozzá egy szemüvegtok szerű tároló is, amely mégjobban megnöveli mind a méretet, mind a súlyt - ezt az esetek nagyrészében nem is viszem magammal.

Ilyen ampullákat írnak fel hozzá, ezt kell a toll belsejében cserélnem:
 

A tűt elvileg minden alkalom után kéne cserélni, én hat szúrás után cserélem. Szóval a Humalognál 2 naponta (2*3 étkezés), míg a Lantusnál 6 naponta. Így minden harmadik Humalog tűcserénél cserélem a Lantusét is.

A patronokat használat előtt minimum 2-3 órával érdemes kivenni a hűtőből, különben elvileg fáj, csíp a beadás. Szobahőmérsékleten 30 napig tárolható, nyaralásra érdemes neki hűtőtasakot venni, ez a legismertebb márka.

Kórházi "élményeim" röviden

Már nem teljesen frissek az emlékeim, így 3 és fél hónap elteltével, de megpróbálok visszaemlékezni a fontosabb dolgokra.

Az előző bejegyzésben leírtam, hogyan kerültem be a kórházba. Szóval este bementünk az ügyeletre, onnan kb fél 12-kor kerültem be az intenzív osztályra, ahol egészen vasárnap délelőttig maradhattam. Ez azért volt jó, mivel itt többnyire egyedül voltam a szobában, vagy maximum még egy ember volt mellettem. A nővéreknek is több ideje jutott foglalkozni minden egyes beteggel. Egyedüli hátrányként azt tudom csak felhozni, hogy folyamatosan rá voltam kötve az EKG gépre, így ágyhoz voltam kötve. Még jó, hogy már az első nap be lett hozva a notebookom és mobilnetet is kaptam. :) Így még az iskolai beadandóimmal is haladtam többnyire...
Jah mégegy: kaptam összesen 5 kanült a 2 kezembe, abból 2 nyoma még most - 3 és fél hónap elteltével - is látszik, persze közben is nagyon fájt, kaptam krémet is a duzzanatra. Mondta mindenki, hogy nagyon érzékeny vagyok, nah de ennyire... :)

December 5-16. közötti időszakot a belgyógyászaton töltöttem egy 3 ágyas szobában. Az esetek nagy részében hárman voltunk itt, de volt, hogy csak ketten, sőt 1 éjszakát egyedül is töltöttem a szobában.
Itt már több beteg jutott 1-1 nővérre, nem is jutott sok idő egy emberre, de azért a lehetőségekhez képest kedves és figyelmes ellátást kaptam itt is.

Hazamenetelem előtt 1-2 nappal találták ki az orvosok, hogy lehet, hogy nem is egyes típusú vagyok, hanem kettes, mivel nincsenek antitestek a szervezetemben és ez leginkább a kettes típusú cukorbetegekre jellemző, az egyesek között csak elvétve akad ilyen.

Szóval kaptam próbából gyógyszert is az inzulin mellé, hátha segít. De nem segített... így maradt az inzulin.
Ez az eljárás azért nem tetszett, mivel előtte utoljára kb. 1 héttel vettek vért, szóval előbb is megnézhették volna, hogy vannak-e antitesteim, így nem kellett volna feleslegesen plusz 1-2 napot bent lennem.

Kb. mindennap jártunk diabetológiai tanácsadásra, hogy mikre kell majd figyelnem ha kiengednek és hogyan tudok boldogulni a későbbiekben. Itt számomra sok felesleges dolgot is elmondtak, aminek közben neten utánaolvastam, de ha erre nem lett volna lehetőségem, akkor viszont fontos lett volna hogy elmondják.
Ott kaptam meg a vércukormérőmet és innentől kezdve már magamnak mértem a vércukorszintemet. Ez azért volt jó, mivel én kisebbre állítottam a tű erősségét, mint a nővérek, így kevésbé fájt a szúrás.

Az inzulint is magamnak adtam be, először nagyon fájt, de szerencsére kaptam kisebb tűt, ami bevált. Mivel kisebb volt a hasamon a zsírréteg, így az izomba ment a hosszabb tű, ami persze fáj eléggé.

A kajamennyiséggel is nagy harcokat vívtunk. 144 gramm szénhidrát volt a napi adagom, ami nekem nagyon kevésnek bizonyult. Még úgy is, hogy egész nap nem csináltam semmit. Többször kellett beszélni az orvossal, meg szólni a diabetológusnak, mire végre felemelték a kaja mennyiségét.

Megvolt minden egyéb vizsgálat is - vese, szemészet, stb. - minden rendben volt (olvasáshoz hordhatnék szemüveget, de rám van bízva a dolog), kivéve, hogy a pupillatágítótól 5 napig nem láttam rendesen. Volt hogy elveszítettem a fókuszt és nem tudtam elolvasni kisebb betűs szövegeket, később sikerült, majd újra nem. Mindemellett még az erős kórházi neonfény sem tett neki túl jót...

Azt se felejtsük el megjegyezni az étkezésnél, hogy mindhárom főétkezésnél hoztak olyan ételeket, melyekre rá volt írva, hogy a köztes étkezésekre - tízórai, uzsonna, utóvacsora - vannak kiosztva. Nekem persze nem mondták az elején, hogy ne tegyem félre ezeket az ételeket későbbre, mivel az inzulinom maximum 2 óráig hat... Hát szerintem ezek az eredmények is rásegítettek a hosszabb kórházi tartózkodásomra.

Amúgy is december 13-ra vettem meg a buszjegyet, hogy megyek haza felvételizni és zh-kat írni. Szerencsére át tudtam mindent tenni januárra, ami fontos volt, így nem maradtam le semmiről.

Cukorbetegség kezdeti tünetei

Amikor elmondom, hogy cukorbeteg vagyok, az esetek legnagyobb részében az az embereknek az első kérdése, hogy mik voltak a tüneteim, az első jelek és hogyan fedeztük fel a dolgot.

Mivel én 1-es típusú cukorbeteg vagyok, így a tünetek gyorsan jelentek meg nálam. Ezzel szemben a kettes típusnál évekig, akár évtizedekig is észrevétlen  maradhat a baj.

Lássuk először listába szedve a tipikus tüneteket, utána pedig részletesebben ki is fejtem az események alakulását.

- folyamatos (nagyobb mértékű) fogyás, súlyvesztés - esetemben ez a végén kb. 8-10 kg volt
- fokozott étvágy - ilyen nálam nem volt  
- levertség, fáradtság, rossz közérzet - ezt nem éreztem, vagy legalábbis nem volt jelentős mértékű
- fokozott szomjúság(érzet) - 2 pohár víz volt az alap, ez alá nem mentem
gyakoriság: minden wc-zés után már ittam rögtön
- gyakoribb vizeletürítés - simán mentem 1/2 - 1 óránként wc-re
- szájszárazság, bőr kiszáradása, viszketés - ez nem annyira tűnt fel, mivel amúgy is nagyon száraz a bőröm
- fejfájás
- éjszakai lábikragörcs

Tavaly augusztusban a mallorcai nyaralás előtt kezdődött az egész, legalábbis a tünetek ekkor kezdtek előjönni. Már a nyaralás alatt is literszámra ittam a vizet - bár 5 perccel ivás után már szomjas voltam - és fél - egy óránként pisilni jártam, pedig régebben akár kibírtam a 12 órás autóutat wc-zés nélkül. De ezt akkor betudtam a nagy melegnek.

Később egyre erősödtek a fent leírt tünetek és már kezdtük sejteni, hogy mi lehet az oka... Barátom apukája szintén 1-es típusú cukorbeteg, így ő is tisztában volt a tünetekkel.
Én is folyamatosan olvastam utána interneten különböző fórumokban, akkor már sejtettem/tudtam, hogy tényleg én is diabéteszes lettem.

Nagyon nehezen vettem rá magamat a vércukormérésre - tagadtam, hogy ez lenne a bajom, noha tisztában voltam a valósággal.
December 2-án este elmentünk a gyógyszertárba megméretni a vércukrunkat. Ádámé szerencsére teljesen rendben volt, még talán kicsit alacsony is volt, mivel nem evett egész nap.
De az enyém... kétszer vett vért a patikus csaj, azt hitte, hogy valami gond van a géppel. Utána egy másik kihozta a mérő kezelési útmutatóját, amiből kiderült, hogy kiakadt a gép, olyan magas az értékem.

Innen egyenes út vezetett az ügyeletre, ahol 690 mg/dl - ez majdnem 39 mmol/l a Magyarországon használt mértékegység szerint - feletti értéket mértek a laborban. Csoda, hogy nem ájultam el eddig...
Haza már nem mehettem, hanem egyből az intenzív osztályra kerültem, majd később a normál belgyógyszat vendége lettem.

Összesen 2 hetet voltam kórházban, pedig én csak egy egyszerű vércukormérésre indultam, és soha nem éreztem közben rosszul magamat... Előtte egyszer voltam kórházban, -  kb. 2-3 évesen -  amikor a szemműtétem volt. A gyerekorvosom elment nyugdíjba, a felnőtt háziorvosommal soha nem találkoztam eddig, szóval nem voltam - és nem is vagyok azóta sem - egy beteges típus szerencsére. Ezt most lekopogom. :)

A kórházban eltöltött 2 hétről egy másik bejegyzést írok majd később.

Cukorbetegség és a mozgás

Hasonló címmel írtam egy bejegyzést a szintén most indított blogomban.

http://gabimozog.blogspot.com/2011/03/cukorbetegseg-es-mozgas.html

Első bejegyzés

 2010. decemberében lettem "hivatalosan" cukorbeteg, méghozzá 1-es típusú - azaz inzulinfüggő. A cukorbetegek kb. 10 %-a tartozik ide, a többség 2-es típusú.

Ebben a blogban szeretnék összegyűjteni számomra - és remélem mások számára, azaz Nektek - hasznos információkat, híreket és érdekességeket, egyszóval mindent, aminek köze van vagy lehet a diabéteszhez.

Várom sok szeretettel a hozzászólásokat, hogy miről szeretnétek olvasni, mi az ami érdekel Titeket. :)